Egyébként a boldogság csaknem szinonimája az elégedettségnek. Ezt azért fontos tisztázni, mert hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy nagyon is ritkán vagyunk boldogok. Ezért aztán úgy tekintünk magunkra, mint akinek többnyire az élet fordulataival, kihívásaival való megküzdés a jussa. Ahogy visszatekintünk egy nap végén, nagyot sóhajtunk, és az elvégzett vagy el nem végzett feladatok tömegére tekintve […]
A párkapcsolat és kiégés Amikor valaki kiég, akkor nem csak azzal fog szembesülni, hogy rosszul érzi magát a bőrében, hanem reménytelennek tűnő helyzete ki fog hatni a párjára is. Ez sajnos a valóság! Vajon hány házasság, élettársi kapcsolat megy tönkre azáltal, hogy az egyik fél kiég, és a párja hosszú távon nem tudja, nem bírja […]
Tébolyítóan be vagyunk öltözve. A francia királyi udvar cicomáihoz hasonlatos módon valós személyiségünket tele aggattuk mindenféle értéktelen ronggyal és kacattal. Manapság ember legyen a talpán, aki időben megkülönbözteti embertársaiban a jövendő barátot, a torkát elharapó ellenségtől. Hogyan lehetne megtudni, hogy valaki tudja-e magáról, hogy kicsoda? Lássuk csak!
Ugye normális dolog az, ha az ember időnként elgondolkodik önmagáról? No, meg arról, hogy abba az irányba halad-e az élete, amerre szeretné. Merre sodorják az élet hullámai? Sodorják-e vagy képes a kormányt tartani és kedve szerint irányítani? Bizonyára nem buta dolog az ilyesmin kicsit eltöpremgeni. Az is normális, hogy az embernek veleszületett igénye bizonyos mennyiségű […]
Milyen fantasztikus élmény új ismeretekre szert tenni! Milyen felemelő érzés felismerésekre, megvilágosodásra jutni önmagunkat illetően! Nekünk, önfejlesztőknek talán a legnagyobb szellemi élményt az nyújtja az életben, amikor rádöbbenünk a nagy igazságokra. Amikor megértünk olyan összefüggéseket és törvényeket, amikről azonnal elhisszük, tudjuk, hogy egész életünket meg fogják változtatni. Ilyenkor egész lényünk átitatódik az újonnan meglátott igazságokkal […]
Manapság minden tanulásunk forrását valaki más bölcsessége, összegyűjtött tapasztalatai, évszázadok felhalmozódott tudása jelenti. Ezerszámra állnak rendelkezésre tankönyvek, iskolák, tanárok, mesterek, szakkönyvek és az internet beköszöntével megérkeztünk Babilonba is. Oda, ahol minden tudás egy kupacban elérhető olvasva, hallgatva, nézve, válogatás nélkül. Mind ezeknek van egy közös nevezője: „te nem tudod, de más már jól tudja és […]
Holisztikus annyit jelen, hogy teljességre törekvő. Amikor az önismeret holisztikus jellegéről beszélek, akkor egy olyan jelenséget és összefüggést hangsúlyozok, ami gyakorta a tekinteten kívül esik. Hogy néz ki ez a „kívül esés”? Problémánk támad a gyerekkel. Segítséget kérünk attól, aki jobban ért a gyerekhez, mint mi. Tanácsot kapunk a gyerek kezeléséhez, neveléséhez. Nem jövünk ki […]
Szerintem nem kell időben messzire menned, hogy találj egy helyzetet, amikor az igaságodat valaki megtaposta. Te mit csinálsz ilyenkor? Súlyos árat fizet az, aki az igazsággal nem bánik jól. Nem, nem a hazugságra gondolok. Ám az igazság önmagában is érzékeny és kényes dolog. Az, hogy mi az igazság, szinte mindig vita tárgya. Létezik-e egyáltalán igazság? […]
Emlékszem, évekkel ezelőtt egy karácsony délutáni híradóra, amelyben valamely oknál fogva nem tudtak katasztrófákról beszámolni, a hír az volt, hogy valahol, egy magyar faluban egy férfi kerékpárral az árokba hajtott és megsérült. Puff! Pontosan tudtam, hogy kellett valami rossz hírt tálalni a szerkesztőknek ahhoz, hogy teljes legyen a híradó. Mit is tehetnénk azért, hogy ne […]
Képzeld most el, hogy egy hétköznap délelőtt a belvárosban van dolgod és egyszer csak az egy kapu elé kitett kuka mögött megpillantasz egy termetes aligátort. A figyelmedet megragadja a látvány, megállsz és tovább nézed. Megállapítod, hogy egyáltalán nem műanyagból készült és nem kidobott szemét, hanem valóságos élő ragadozó a népes utcán. Ebben a pillanatban egy […]
Micsoda baklövés! Meg áll az ember esze! És nem valaki másé az oktondiság, nem egy agyatlan intézmény hülyesége. Nem ám! Amire épp ráeszméltem, ezúttal az enyém. Évekkel ezelőtt éppen az élet sikeres oldalát és önmagamat tanulmányoztam, amikor rájöttem, hogy szinte minden konfliktus, betegség, stressz, csalódás és bánat hátterében valós kilétünk ismeretlen volta húzódik meg. Azonnal […]
Ej, de nagy fába vágtam a fejszém! Nem rég azt ígértem nektek, hogy meg fogjátok tudni, hogyan teremtsetek bármit is anélkül, hogy én ezt elmagyaráznám. Éppen ott tartottunk, hogy vakmerő módon trónfosztottam a „hitet”. Azt állítottam, hogy a hit akkor erős, vagy akkor működik, ha mellette, mögötte ott van még valami. A teremtés. Azt állítottam, […]
A napokban elém került egy híres idézet, miszerint mindenki annak az őt személynek az átlaga, akivel a legtöbbet van együtt. Nálam azonnal villogni kezdett a tiltakozás piros lámpája és hangosan szirénázott többnyire békés lelkem. Micsoda? Egy ember lehet mások átlaga? Ráadásul azoké, akikkel a sors, avagy önkeze összeláncolta? Hát ilyet! Akkor Shindler, akiről filmet […]
A legtöbb pár nem ismeri fel, hogy kapcsolata boldogsága az “egyen” áll vagy bukik. Mi is ez az “egy”? Amikor egy nő és egy férfi úgy dönt, hogy együtt folytatják életüket, rendszerint elmulasztanak valamit. Mégpedig azt, hogy váltaniuk kellene kettőről egyre. A kettőben való gondolkodás annyit jelent, hogy két lény próbál teremteni egy kapcsolatot. Bármilyen […]
Képzeld csak el, hogy valami nagyon fontos dolog miatt két órára el kell rohannod otthonról. Azt is képzeld hozzá, hogy van egy a négy éves kislányod, és nem hagyhatod egyedül magára. Kire bíznád, ha nem vihetnéd magaddal? Szomszédra? Anyádra?
Voltál már úgy, hogy nagyon szerettél volna örömöt szerezni a párodnak, szerelmednek és csak kerested-kerested azt a dolgot, amivel ezt megtehetted volna? Átélted, már azt, hogy egy csodás ajándék pár óra, pár nap után már nem váltotta ki azt az örömöt, amit először?
Vajon gyógyítandó lelki betegség? Vajon csak kordában tartani lehet, de megszabadulni tőle soha? Vajon megismerhető igazi természete? Kit ne sújtott volna már életében némi szorongás!
Egy boldog párkapcsolatban az egyéniség nem vész el, sőt megerősödik. Ahhoz, hogy álmaid teljesüljenek, és a boldogság útján haladj, tudatában kell lenned egyéniséged pontos részleteinek. Vajon mik ezek a részletek? Ideje erre a soha meg nem válaszolt kérdésre választ adnod!
Mire való a házasság? Minek a nők, férfiak együttélése? Biztos, hogy az életnek ez a fajta csoportosulása valamilyen vágyott állapottal kecsegtet, de mire is vágyunk? Te például mit vársz el a társadtól, hogy jónak és érdemesnek tekintsd a kapcsolatotokat?
A hálózatokat divatos dolog kritizálni, utálni, de aki a dolog mélyére néz, és tapasztalatot gyűjt, az észreveheti, hogy mérhetetlen sok érték és lehetőség rejlik bennük. Az egyetlen gond a hálózatokkal az, hogy kíméletlenül tükörként viselkednek.
Mi köze ennek a két dolognak egymáshoz? A karriert korábban gyakran azonosították törtetéssel, mások félresöprésével. Mi van ennek a jelenségnek a hátterében? A háttérben zajló igazán komoly csatát ismeretlen önmagunkkal vívjuk.
Te ismered már Önmagad? Vagy mindig is tudtad, ki vagy? Foglalkoztat-e az egod? Oktattak mások, hogy többet tudj meg magadról? Módszerből létezik rengeteg. Vajon van olyan köztük, ami segít az igazság feltárásában is, a jelenség forrásának tisztán látásában?
Levertnek érzed magad, gyakran szomorkodsz, nincs semmihez sem kedved? A válasz manapság nagyon egyszerű: depresszió az, ami gyötör. Olyan nyilvánvaló ez, mint tiszta égen a napsütés, vagy kézben az okos telefon. De vajon miért bánunk magunkkal olyan rosszul, hogy nem keressük meg a minket sújtó depresszió tényleges okát?
Ez az egész arról szól, amit eddig szinte mindenki került! Túl egyszerű volt? Talán igen. Most azonban saját kezedbe veheted az Önmagadról való tudás ügyét. Egy eszközt adok a kezedbe, amivel felébresztheted a benned szunnyadó tanítót, a legnagyobb bölcset, aki a legtöbbet tudja Rólad.
Ez a kérdés, amilyen ártatlannak tűnik, olyannyira komolyan bevilágít életünk legrejtettebb titkába. Figyeld csak meg jobban, hogyan válaszolnak neked erre a kérdésre, amikor felteszed! Csak a szemeket nézd! Annyira súlyos vele a helyzet, hogy a normális az, ha el sem áruljuk az igaz választ.
Nagy döntés előtt állsz. Megismertél egy férfit és megszeretted. Mégis maradt valami apró bizonytalanságod: megfelelő ember lesz-e ő melletted egy életen át? Szeretnéd látni a jövőt. Mit fog tenni veled ez a kapcsolat 5 év múlva, és mit a férfi a majdani gyerekeitekkel. Annyi kudarcba fulladt párkapcsolat és házasság tanúja voltál már, nem lenne jó, ha te is hasonlóan járnál.
Régóta van ez így! Nagyon érdekel! Állandóan megfigyelem. Különös érdeklődéssel teszem. Olyannyira, hogy az már minden bizonnyal szemtelen. Egészen biztosan nem diszkrét dolog, amit csinálok. De mi lehet ez az elfojthatatlan megfigyelősdi? Mi lehet ez a partját vesztett érdeklődés áradat? Talán ez vagyok én? Talán ez csak kilétem egy darabkája? Tessék. Odaadtam neked. És Te? Te ki vagy?
Neked mennyi ideig tartott, amíg megtaláltad az Igazit? Évek? Évtizedek? Tényleg megtaláltad, vagy van, hogy olykor mégis megszólal belülről egy gyengécske hang: „talán mégsem Ő az”? Mit kezdesz ezzel a hanggal, ha már javában benne vagy egy amúgy jónak mondható kapcsolatban?
A 2013-as magyarországi statisztika szerint, 55%-a a megkötött házasságoknak válásban végződik. Ha az emberek nem akarnak elválni, akkor miért teszik meg mégis? Mitől áll be a kedvezőtlen fordulat? Honnan ez a pusztító kényszer? Találtam valamit, ami minden ok mögött, mint okok oka rejtőzik a sötét háttérben.
Egy november végi délután Newton elméjében felmerült egy mindaddig rejtve lapuló probléma, bármely egyirányba kifejtett erővel kapcsolatban. Feltápászkodott, asztalához telepedett és gondolkozott. Hevenyészett vázlatokat készített, majd egyenletekkel tarkította rajzait. Csak nem stimmelt ott valami. Úgy döntött, dűlőre viszi a dolgot és önmagát teszi kísérlete alanyává.
A kutya egy magyar vizsla volt. Természetesen. Egész nap hevert, hol a napon, hol a kanapén. Alapvetően nagyon is jó dolga volt. Nem volt lusta fajta, mert ha ideje volt az ugatásnak, becsülettel kitett magáért. Lehetett mondani, hogy a postás gatyája nem maradt szárazon.
Megfigyelted már, hogy mire figyelsz? Persze-persze: mindig arra, amit csinálsz. Tudom. De mire figyelsz, amikor éppen nem kell figyelned valamire? Amikor nem felügyeli egy tudatos tevékenység a figyelmed? Amikor a sorban állsz vagy utazol? Mire figyelsz, amikor eszel, amikor zuhanyzol? Amikor vársz a bankban, vagy abban az öt percben, amíg elgyalogolsz oda, ahol majd dolgod akad?
Tíz éve, hogy egy barátom azt mondta, írjak egy könyvet. Azonnal megírtam. Vaskos, teljes mű lett, fontos mondanivalóval, nagyon sok embernek. Valami furcsa fordulat, iskolázatlan szándék és éppen elegendő ügyetlenség azonban fiókra ítélte ezt az írást. Tíz év csend után a mű most itt van velem. Van azonban egy nagy különbség a múltbeliek és e között. Erről szól ez a cikk.
Komolyan foglalkoztat a kérdés. Nem mondanám, hogy könnyedén birkózom meg a válasszal. A média olyan mennyiségű bajt, problémát és fájdalmat zúdít felém, hogy hiába a sok éve működő szabály, amely védelmet adhat, időről-időre átszakad a “burok” és elér a HÍR.
Empátia! A legtöbben meg vagyunk győződve róla, hogy jók vagyunk benne. Kapcsolataink állapota azonban nem erről árulkodik. A legsúlyosabb probléma az emberi kapcsolatok terén az empátia hiánya.
Manapság széles körben használjuk a tudatalatti fogalmát. Divatossá vált, hiszen úgy hisszük, szerepe van életünk számtalan területén. Jelentése azonban meglehetősen tisztázatlan.
Miért nem igaz, az, hogy nem értünk egyet, amikor összeveszünk? Csodálatos képességünk és szabadságunk, hogy máshogy látjuk a dolgokat mint mások. Mindannyiunk világa olyan, mint egy teljesen egyedi és nagyon sajátos, részletekben gazdag kastély.
A legtöbb ember vágyik a sikerre. Vannak azonban olyanok is, akiknek eltökélt szándékuk, hogy valami komoly dolgot tegyenek le az asztalra. Ők tanulnak, lépést tartanak a korral, fegyelmezett és tempós életet élnek. Megtervezik napjaikat, és kitűzött célok irányítják életüket.
A napokban egy számomra nagyon kedves ember kérte ki a véleményemet. Kérdése olyan problémát érintett, amit csak éles szemű megfigyelő vetne fel. "Mi az oka annak, hogy az élet több területe is ragyogóan működik, mégis van egy, ami nem képes javulni? Hogy lehet ez?"
Az emberek sokat szoktak idegeskedni. Van aki a munkahelyén, van aki otthon, és van aki az utcán ideges. Az idegesség rossz közérzetté válik, kapkodásban, aggódásban vagy például ingerült beszédben nyilvánul meg. A legrosszabb, hogy ilyenkor az ember könnyen téved, hibákat követ el, ami aztán még inkább ront a helyzeten.
© Trajtler István. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.