Boldogság karácsonytól karácsonyig

2015. december 18.

Voltál már úgy, hogy nagyon szerettél volna örömöt szerezni a párodnak, szerelmednek és csak kerested-kerested azt a dolgot, amivel ezt megtehetted volna? Átélted, már azt, hogy egy csodás ajándék pár óra, pár nap után már nem váltotta ki azt az örömöt, amit először?

Pedig mennyi figyelmet, energiát és szeretetet szenteltél annak a dolognak! Biztos megesett már veled is, hogy egy egészen apró valamivel viszont sikerült tartós és nagy örömet okoznod. Mi lehet a titok? Min múlik az igazi öröm, és vajon mit tehetnénk, hogy biztosra menjünk ebben az ügyben?

Mielőtt azonban ezt komolyabban “megbeszélnénk”, egy furcsa jelenséget kell megvizsgálnunk. Ez pedig a következő. Hiányzik általában a párkapcsolatokból az a gondolat, vagy szemlélet, hogy egy pár önmagában EGY! organizmus és nem kettő. Gyakran egy házasságban, együttélésben a két tag úgy tekint a kapcsolatukra, mint két jól együttműködő ember. Kíváncsi volnék, ki tekint a párkapcsolatára úgy, mint egy organizmus. Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a döntések, legyenek kicsik vagy nagyok, és az azt követő lépések komoly szétcsúszást, széthangolódást tudnak előidézni, ha a pár nem egy, kettő.

Abban a kapcsolatban, amelyben a pár két egyenrangú félként tekint magára, a döntéseket igyekeznek külön-külön meghozni, komolyan felelősséget vállalva saját illetve a másik érdekeit szem előtt tartva. Bármilyen szépen is néz ez ki, nem a legjobb működés. Ha a pár egy organizmusnak, egy élő szervezetnek tekinti magát, akkor a döntéseiket összehangolják, addig finomítják, csiszolják, amíg azok minden tekintetben harmóniát idéznek elő az egy organizmus számára. Ez bizony nagy különbség! És ne értsük félre! Itt nem arról beszélek, hogy állandóan engedélyt kellene kérni egymástól a terveinkhez, vagy a felelősséget igyekeznének úgymond megosztani. Határozottan nem. Itt arról van szó, hogy ketten együtt teremtik a dolgokat. Az életüket, az estéjüket, a rokonokhoz való hozzáállásukat, a gyerekekkel vagy a barátokkal eltöltendő időt. Ilyenkor a felelősség éppen hogy összeadódik.

Persze a megvalósuló gyakorlatban lehetnek majd eltéréseik, az organizmus, hol így reagál, hol úgy, de részei örömüket lelik majd ezekben a különbözőségekben. Mindketten játéknak érezhetik majd az eltéréseket hisz együtt, egyetértésben hozták ezeket is létre. Ezt nevezem én az egy organizmusként működő párkapcsolatnak. Az igazán és tartósan boldog párkapcsolat egyik alap pillére pedig pont ez.

És itt jön a képbe karácsony. Karácsony valóban kitűnő alkalom arra, hogy jobban odafigyeljünk arra, akit a világon talán a legjobban szeretünk: a párunkra. Kicsit megállíthatod az időt ilyenkor, le tudsz lassulni és ezzel fel tudod nagyítani a számodra fontos dolgokat. Karácsony közel van az újesztendőhöz. Sokan átgondolják az elmúlt évet, és aki okos, előre is tekint. Tehát itt a nagy lehetőség, hogy tartósan és igazán boldoggá tegyük kapcsolatunkat az oly nagyon szeretett lénnyel. Mi a teendő?

Az első lépés, hogy biztosítsunk magunknak egy kis időt a nagy sürgés-forgás közepette, és kikapcsoljuk a külvilágot a szó legszorosabb értelmében. Senki ne zavarjon! Se telefon, se Facebook, se anyós, se gyerek. Csak TI KETTEN egy helyen! Ha ezt a komoly lépést megtettétek, akkor bemelegítésül kérdezzétek meg egymástól, ki hogyan látja az elmúlt esztendőt, mit szeretett, és mit nem! Persze tilos vitázni, meggyőzni, befolyásolni. Ez most csak arról szól, hogy mindketten érezzétek azt, hogy a gondolataitokat senki nem fogja megtámadni, megkérdőjelezni. Csak egyszerűen van ott egy csodálatos ember, aki meghallgat és megköszöni, hogy mindezt megosztottad vele.

Ezt követi a nagyon boldogító lényeg. A lényeg pedig a tervezés. Kezdjetek együtt terveket szőni! Egyezzetek meg a közeli és távolabbi jövő elérendő céljaiban. Töltsétek fel közös vágyakkal a jövőtöket és élvezzétek! Hangoljátok össze nézőpontjaitokat! Ide kellhet némi intelligencia. Igen, problémamegoldó képesség. Nem feltétlen megalkuvásra, vagy kompromisszumra gondolok. Lemondani a másik kedvéért a pizzáról és sétálni egyet a Duna-parton, nem olyan intelligens megoldás, mint megejteni a sétát, majd este haza kérni a pizzát. A lényeg tehát az, hogy egy organizmusként viselkedve tervezzétek a jövőt. Képzeljétek el, és vetítsétek magatok elé, hogy milyen sikerek, élmények, változások, fejlődések fognak megesni veletek, mint párral, ami egy élő szervezet, és merüljetek el ennek a boldogságában! Garantálom, hogy nem egy könnyen múló boldogság élményben lesz részetek. Ezzel tudjátok a hosszú távú boldogságot beletölteni a jövőtökbe. Jutalmul pedig nem csak karácsonykor lesztek boldog állapotban, hanem karácsonytól karácsonyig. Sok sikert!

Trajtler István