Hogy vagy? – A boldogság azonnali mutatója

2015. szeptember 26.

Ez a kérdés, amilyen ártatlannak tűnik, olyannyira komolyan bevilágít életünk legrejtettebb titkába. Figyeld csak meg jobban, hogyan válaszolnak neked erre a kérdésre, amikor felteszed! Csak a szemeket nézd! Annyira súlyos vele a helyzet, hogy a normális az, ha el sem áruljuk az igaz választ.

Meglehet, most finoman fogalmaztam! Elgondolkoztál már azon, hogy vajon mi történne, ha mindig, mindenki őszintén megválaszolná? Vagy azon, hogy miért van, hogy talán Te sem nyílsz meg leggyakrabban erre a kérdésre? Vajon mit lehetne tenni, hogy ne kelljen állandóan ebbe a társadalmilag elfogadott ugyan, de mégis csak kellemetlen helyzetbe kerülni, és másokat is belesodorni?

Gondolj csak vissza csupán az elmúlt napokra és tekintsd át, milyen válaszokat kaptál a “Hogy vagy?” kérdésre.  Legtöbbször ezt kapjuk: Köszi, jól. És te? Nos, ez mit is jelent? Azt jelenti, hogy valószínűleg nem égett le az illető háza és nem érte nagyon súlyos veszteség sem a közeli napokban. Ennél többet azonban nem tudunk meg, pedig egészen biztos, hogy a kérdezett nem csupán “köszi, jól” van. Egészen biztos, hogy ezen túlmenően is van még valahogy, éspedig eléggé valahogy. Az “És Te?” visszakérdés, pedig nyíltan jelzi, hogy nem akar ebbe a “valahogyba” most belemenni. Ha belemenne, azt lehet, hogy Te se vennéd jól.

Talán így szólna: “Hát, tudod, nem érzem magam valami jól. Fáj a hátam és a testvérem ma reggel rámförmedt egy apróság miatt a telefonba. Ez annyira kiborított, hogy most már a fejem is megfájdult. Szóval ne is beszéljünk róla, rosszul vagyok.” Ha egy ilyen választ kapnál, ugyan mit kezdenél vele? Vannak persze olyanok, akik szeretnek mindenféle emberi dolgot javítani, de nem mindenki ilyen beállítottságú. Másfelől egy jóféle segítség körülményeit is meg kell teremteni. Jól lehet, megkaptad az igazat, de az szomorú, és belemenni lehet, hogy nincs idő vagy nincs kedv. Vannak olyanok is, akik sportot űznek a kellemetlen, lehangoló igazságuk gazdagon való ecseteléséből. Tőlük meg inkább azt várnánk, hogy ne is mondják el keservüket, mert csak lezúzzák az ember összekuporgatott lendületét, vagy egyszerűen szólva, eléggé idegesítő ilyesmit hallani a részletekkel együtt.

Ugye, sok a gond ezzel az aprócska kérdéssel? Két megoldással tudok előrukkolni. Az egyik kerülő, a másik pedig “durr bele a közepébe”. Mindkettő jól működik. Melyikkel kezdjem? Lássuk a kerülőt! Sose kérdezd meg senkitől, hogy hogy van! Hacsak nem ismered őt, és tudod róla, hogy őszinte választ fog adni. Helyette kérdezd meg, ha már kérdezni akarsz valamit, hogy mit fogsz most csinálni, vagy mit csináltál ma? Ezek az élet építőbb szintjére terelik az ember figyelmét, és olyan lehetőségeket adnak beszédtémának, amik könnyebben kitárgyalhatók. Szalonképesebbek. Ha téged kérdeznek hogy létedről, és nem szeretnéd feltárni érzékeny valóságod, – lehet, hogy nincs jó napod – csak kezd el mondani, hogy mit fogsz most csinálni. Észrevétlen trükk, de sokkal jobb, mint a jól bejáratott szociális füllentések sorozata. Mi van akkor, ha tényleg jól vagy? Persze, hogy simán meg fogod válaszolni a kérdést, nem gond. És itt jön be a “durr bele a közepébe” megoldás, a második.

Ahhoz, hogy könnyedén és őszintén meg tudjad válaszolni a “Hogy vagy?” kérdést úgy, hogy még össze se törjed a kérdeződ jó kedvét lehangoló állapotoddal, egy bizonyos állapotban kell lenned. Boldognak kell lenned. Akkor egyszerűen és őszintén mondhatod: “Ó fantasztikusan! Képzeld csak most jöttem a …” Ugye milyen ritkán hallani ilyen választ? Boldognak annyira nehéz csak lenni, mint amennyiszer őszintétlen és lehúzó válaszokat kaptál a múltban a “Hogy vagy?” kérdésedre. De akkor most mit tegyél, hogy mégis boldog légy és bátran álld a “Hogy vagy?”-ok rád zúduló áradatát.

Boldogságod forrása Te vagy. Ez a dolog nem kívülről talál rá az emberre. Ahhoz, hogy boldog légy, egyenesbe kell kerülj Önmagaddal. Az, hogy ezt milyen mértékben sikerült megvalósítanod, a gyilkos “Hogy vagy?” kérdés megvilágítja számodra, amikor éppen megválaszolod, vagy “megválaszolod”. Ha nem vagy magaddal teljesen elégedett ezen a téren, egy dologban biztos lehetsz: valamit vagy valamiket nem tudsz magadról. Boldogtalanságod kiapadhatatlan táplálója egyszerűen önismereted hiánya. Nem tudod Ki vagy. Sajnos alapvető dolgokat nem tudsz magadról. Tőled idegen, boldogtalanító tényezőket tartasz a legszorosabb közeledben, és szorongatod őket, abban a téves hitben, hogy hozzád tartoznak. Részeddé tetted ezeket, majd átélted a fájdalmat, konfliktust melynek forrását sosem leled. Ez a rakás “idegen”, amit éjjel nappal magadhoz ölelsz, okozza azt a kellemetlen érzést, amitől elillan a boldogságod. Egyetlen mód van arra, hogy megszabadulj tőlük: fel kell fedezed valós Önmagad. Amint beazonosítod tényleges kiléted, képes leszel arra, hogy különbséget tégy a tőled idegen és a hozzád tartozó dolgok között. Ha változtatni akarsz ezen, nincs mese, meg kell ismerd Önmagad. Tisztán, igaziból, úgy ahogy eddig sosem engedték… Ha ezzel kész vagy, boldog vagy, és jöhet a kérdés: Hogy vagy?

Trajtler István