Összeveszés, kastélyok és kibékülés
2014. március 11.
Miért nem igaz, az, hogy nem értünk egyet, amikor összeveszünk? Csodálatos képességünk és szabadságunk, hogy máshogy látjuk a dolgokat mint mások. Mindannyiunk világa olyan, mint egy teljesen egyedi és nagyon sajátos, részletekben gazdag kastély.
A kastélyban őrzött értékeinknek se szeri se száma. Fülkékben, termekben fő és titkos lépcsőkben nincs hiány. Vannak tornyaink és pincéink, vannak védelmező falaink és azokon kapuk. Mindezen részletek számban, kiterjedésben, elhelyezkedésben és funkcióban a végtelenségig kombinálódnak.
Ezért aztán mindannyian képesek vagyunk mások lenni, mint mások.
Így aztán hajalmosak vagyunk azt érezni, hogy amikor mondunk, teszünk érzünk, akkor az a miénk, az a helyes és így igazunk is van. Probléma adódhat abból, hogy mások is pontosan ugyanígy vannak ezzel. Ebben az egy dologban mindig, kivétel nélkül, tökéletesen egyet tudnánk érteni.
Íme ezért nem igaz, hogy nem értünk egyet, amikor összevesztünk. Akár ki is békülhetnénk egy vita csúcspontján, megünnepelve azt, hogy mindketten egyetértünk abban, hogy csakis nekünk van igazunk és a másiknak egyáltalán nincs igaza.
Mégis úgy tudjuk érezni, hogy nem értünk egyet és ezért össze is veszünk.
Amikor valamin összeveszünk, biztosak vagyunk abban, hogy az igazság a mi oldalunkon áll és nem engedjük, hogy az megsérüljön. Ugyanakkor feláldozzuk a harmóniát embertársainkkal, amiben jól éreznénk magunkat. Ez olyan, mintha nem is lenne helyes megoldása ezeknek az egyet nem értéseknek.
Nézeteltéréseinket ha nem simítjuk el, összegyűlnek. Óriási nézetletérés gyűjteményt halmozhatunk fel és kastélyunk csarnokait, hálószobáit, színes üvegablakait tele aggathatjuk ezekkel. Egy gondunk lesz ebből, hogy egyre inkább hasonlítani fogunk mások nézeteltérésekkel gazdagon díszített kastélyaihoz. Hiszen ezekben egyetértettünk és így egyformákká válunk. Elveszítjük nem csak sajátos, egyediségünket, de harmóniánkat és boldogságunkat is. Elvesznek a gazdag részletek, a harsány karakterek és az igazán élő színek.
Természetesen kastélyunk kívülről sokáig bírja, jól fest, de amint leszáll az éj, megreccsennek a bútorok, halkan nyögnek a falak és olykor elpattan a nagy tükör, ahogy megállunk előtte.
Az éjszakáktól megkínozva, de az előzményekről “nem tudva”, vagy azokról megfeledkezve, egy idő után úgy érezzük, hogy személyiségbeli problémáink vannak. Ezekről gondoljuk azt, hogy ilyenek vagyunk. Magunkkal hoztuk, talán a génjeinkkel, vagy az élet kemény harcai során véglegesen alakultunk ilyenné. Ez már csak így marad ezután is.
Ez azonban hazugság és semmilyen javító hatása nincs. A gondolatok és döntések birodalmában semmi sem végérvényes csak örökké tarthat.
Amikor valakire megharagszunk, ezt fenntarthatjuk akár életünk végéig is, de dönthetünk úgy is, hogy a továbbiakban nem így, hanem harmóniában élünk az illetővel. Van, hogy ez nagyon nehezen megy. Van, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan lássunk a dolgok “megharmónizálásához”. Lehetetlennek tűnik a feladat.
A megoldáshoz nem kell se plutónium, sem orgonaművészi diploma. Pontosan úgy kell a dolgot megszüntetni, ahogy létrehoztuk. Csak éppen mindent visszafelé. Úgy ahogy egy film vagy hangfelvételt pörgetünk visszafele az elejére. Lehet, hogy kissé értelmetlenek tűnik majd a dolog, de ez egyáltalán nem számít.
Ha nem beszéltünk az illetővel, akkor most beszéljük.
Ha kerültük az érzékeny témát, most vegyük elő.
Ha csak társaságban, kényszerből beszéltünk vele, most tegyük szabad akaratunkból, négyszemközt.
Ha állítottunk valamit és nem tágítottunk, most engedjük, hogy a másik állítson valamit és ragaszkodhasson ahhoz.
Ha nem értettük, miért mondta az illető azt, amit mondott, most váljunk nyitottá megérteni minden apró részletet.
Ha kell kérdezzünk, hogy tiszta, pontos képet kapjunk.
Ne állítsuk és védelmezzük az igazunkat, inkább bírjuk ki és hallgassunk.
Ha ezeket becsületesen végigcsináltuk, valami egészen meglepő dolog fog történni az egyik pillanatban. Ezt a pillanatot határozottan meg fogjuk érezni. Akkor ezt mondhatjuk: értem és köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem. Az, hogy ezek után átöleljük-e visszaszerzett barátunkat, már csak részletkérdés…
Trajtler István
© Trajtler István. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.