Az én könyvem

2015. május 31.

Nem is olyan rég észrevettem, hogy írok. Nem asztalnál ülve, és nem is a laptopom mindent megörökítő védelme mellett. Az utcán. Ahogy megyek. Éppen mentem az utcán és azt vettem észre, hogy üzenek.

Egyik üzenet a másik után. Gondolatok, amiket mindenkivel meg akartam osztani. “De kár, hogy itt az utcán megyek, és nem mondhatom el…” Sose gondoltam, hogy leírjam, van belőlük bőven. Ez volt a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy billentyűzet, vagy toll nélkül is írok.

Hat éves forma lehettem, amikor elkezdődött. A helyszínben (sötét természet) és az érzelmekben biztos voltam. Csupa frissen tanult nagybetű – sorok reszketeg lábakon. Persze regénynek indult ez is, az első, de a sors valahogy úgy hozta, hogy elbátortalanodtam. Tizennégy éves lehettem, amikor néhány novella tört magának utat. Csupa tiltakozás és rejtély a megvalósulatlan szerelmek szépen fájdalmas hullámhosszán. A belső késztetés még a vakon gépelés kínzóan unalmas gyakorlatait is képes volt rám erőltetni. Az íráshoz pipát és dohányt is szereztem, de nem ment tőle jobban. Vagy elaludt a dohány vagy a keserű szutyoktól kellett megszabadítanom az eszközt. Aztán jöttek a versek és a megtalált Kedves, majd az életnek nevezett özön. Harminc évre eltűnt az “író”.

Tíz éve, hogy egy barátom azt mondta, írjak egy könyvet. Azonnal megírtam. Vaskos, teljes mű lett, fontos mondanivalóval, nagyon sok embernek. Valami furcsa fordulat, iskolázatlan szándék és éppen elegendő ügyetlenség azonban fiókra ítélte ezt az írást. Megtestesült bukás volt ez. Tíz év csend.

Nem rég egy jó barátom azt mondta, írjak egy könyvet. Megírtam. Miért is ne, hiszen amúgy is írok jártomban-keltemben. A mű most itt van velem. Benne van a hat éves kori helyszín és érzelmek, benne van a tizenéves tiltakozás és rejtély, és benne van az egy évtizeddel ezelőtti akarat, hogy nagyon sok embernek írjak egy fontos témában. Van azonban egy nagy különbség a múltbeliek és e között. Mi lehet ez a különbség? Eláruljam? Ezt a könyvet lehetőséged lesz elolvasni! Gondoskodom róla. Felkészültem…

Trajtler István