Kell-e nekem Nepál?

2015. május 1.

Komolyan foglalkoztat a kérdés. Nem mondanám, hogy könnyedén birkózom meg a válasszal. A média olyan mennyiségű bajt, problémát és fájdalmat zúdít felém, hogy hiába a sok éve működő szabály, amely védelmet adhat, időről-időre átszakad a “burok” és elér a HÍR.

A HÍR-ről előre lehet tudni, hogy rossz lesz. Elég egy kicsit is belegondolnom, el kell majd szomorodnom tőle, vagy akár félelmet is ébreszt majd bennem. A HÍR nem bánja, hogy a szomszédból való, vagy 15.000 kilométer távolságból. Itt akar elérni engem és most, akár utazom, akár ébredezek.

Megtehetném, hogy teljes mértékben zárolom az összes létező csatornát, amin a HÍR betörhet hozzám. Így elkerülhetném azokat a rossz érzéseket… Valószínű, hogy a környezetemben élő és beszélő emberek száját, de még a családtagjaimét is be kellene tapasszam. Nem teszem, mert szeretem a környezetem és az embereket úgy általában is. A HÍR tehát így, vagy úgy utol ér.

Itt jön a nagy kérdés: mit kezdjek vele? Hagyjam figyelmen kívül? Mondjam azt, hogy nem érdekel? Nem érint, mert nem az én házam, nem az én családom, nem az én országom a HÍR tárgya. Vagy éljem át a HÍRT? Érezzem át a szenvedést, a veszteséget, mit idegen emberek sokasága érez? Biztosan nemes jellemnek ítélne meg a környezet, ha így tennék. Vagy lehet valami elviselhetőbb hozzáállás a két szélsőség között?

Lehet-e egyáltalán egy HÍR hallatán kielégítő, megfelelő hozzáállást mutatni? Elég-e az, ha az ember így vagy úgy “lereagálja” a HÍRT, vagy talán tennie is kellene valamit? És ha végül az ember elégedett azzal, ahogy a HÍRT kezelte, esetleg tett is valamit az ügy érdekében, mi legyen a következő HÍR-rel? És az azt követővel?

Borítókép: Adam Ferguson

Trajtler István