Önismeret

2015. október 24.

Te ismered már Önmagad? Vagy mindig is tudtad, ki vagy? Foglalkoztat-e az egod? Oktattak mások, hogy többet tudj meg magadról? Te hogyan tervezed önismereti utadat? Kire fogod bízni, hogy tisztán látást nyerj önismeret ügyében?

Az önismeret területe és alkalmazása sok problémát vet fel. Az egyik ilyen probléma az, hogy gyakran azzal foglalkozik, milyenek vagyunk és elsiklik afölött, hogy kik vagyunk. Az, hogy valaki milyen tulajdonságokkal bír, abból fakad, hogy ki ő és mikor, miért döntött úgy, hogy ő az aki. Ha valaki mondjuk ránéz arra, hogy túlságosan is önző, akkor tudnia kellene róla, hogy mi vezette oda, hogy jó az önzőség, és a dolgot a gyökereknél csípné nyakon. A saját döntéseinél. Ehelyett jó tanácsokat kap. Megtanulhat önzőségével együtt élni, vagy receptet kap, hogy hogyan figyeljen másokra is jobban oda, átnevelheti magát. Módszerből létezik rengeteg. Vajon van olyan köztük, ami segít az igazság feltárásában is, a jelenség forrásának tisztán látásában?

Az önismeret egy másik nagy problémája, hogy gyakran más emberek véleményére, “filozófiájára” alapoz, és elhanyagolja a saját, őszinte befolyásolatlan megítélésünket. Korlátozó gondolkodást visz egy olyan területre, amely akkor élő, ha szó szerint szabad. Az igazi, alkalmazható, fejlődést adó önismeret közvetlen és egyszerűen belőlünk indul. Ez az ismeret önmagunkra vonatkozik, a vágyott tudás nálunk található, tőlünk tanulható.

Óriási gond az is az önismeret gyakorlóinál, hogy amikor valaki külső segítség révén szembesül “önmagával”, akkor nagyon gyakran a negatív, mások által kényszerített minták is úgy tűnnek fel számára, mintha ezek a rossz tulajdonságok igazi Önmagához tartoznának. Gyakran az önismeret azzal kezdődik, és túl sokszor itt meg is áll, hogy rájövünk gyengeségeinkre, szembenézünk gyarló voltunkkal. Ez a legborzasztóbb önismeret, amit csak elképzelni lehet. Nem gondolom, hogy nincsenek gyengeségeink, de ez nem az önismeret területére tartozik. Ezt határozottan állítom. Az önismeret “csak” arra jó többek közt, hogy ezek a gyengeségek eltűnjenek életünkből.

Egy következő dolog, ami elrontja, torzítja az önismeret fogalmát és megértését, hogy manapság a legtöbb önismereti teszt mindenféle kerülőutas, színes, trükkös kérdésekkel igyekszik rávilágítani az “igazságra”. Ezek a tesztek sokszor nem is segítenek, csak félrevezetnek, vagy egyszerű játszadozás egy olyan dologgal, ami egész életünket meghatározza. Ábrák, színek, szokásaink, korlátozott listájáról választhatunk, belekényszerülve egy kitalált kategóriába, amihez talán semmi, vagy túl kevés közünk van. Az önismeret ha szabad, és végtelen változatosságban pompázó, akkor önismeret.

A hiányzó láncszem az, hogy szinte senki nem foglalkozik azzal, hogy kilétünk és milyenségünk kialakulásának egyetlen hiteles tanúja és forrása mi magunk vagyunk. Valójában minket kellene értő módon megkérdezni, lehetőleg úgy, hogy nem adja senki sem a szánkba a szót, hanem hagyja, hogy mi magunk mondjuk ki azt. Általában sajnos nem ez történik önismeret gyanánt. Legtöbbször mások az okosak minket illetően.

Képzeljünk csak el egy egész napos bevásárlást, amit mi magunk végzünk el. Mikor hazaérünk, nyögdécselünk a fáradtságtól, szörnyülködünk, hogy túlköltekeztünk megint. Ekkor jelenik meg egy kedves barátnő, vagy családtag és a szatyrainkra egy pillantást vetve megmondja, hogy mit nem kellett volna megvenni. Azt is kitalálja, hogy melyik táska mit tartalmaz és azt is közli, mitől fáradtunk úgy el. Segít ő abban is, hogy meglássuk, mi volt túl drága és miből vehettünk volna neki is kettőt, sőt kifejti, hova nem kellet volna betérnünk és hol nem jártunk, pedig ott adják a legjobbat. Valami hasonló helyzet van az önismeret terén is, csak sokkal rejtettebb módon űzik, nem ennyire direkt. A külső szem játssza a főszerepet, és elnyomja a saját, befolyásolatlan, őszinte megítélést. Hol tanítják azt az önismeretet, amely magunkra hagy, hogy végre egyszer csendben vizsgálódjunk, és tényleg tisztán lássunk önmagunkat illetően?

Ahogy életünket éljük, kicsi korunktól kezdődően bevásárlunk mindenféle emberi dolgot. Legyen az viselkedés, vagy kinézet, szokások vagy kedvenc tárgyaink. Döntünk, hogy sikeres-e hisztizni, döntünk, hogy kellemes-e nézelődni egy múzeumban. Jó-e az esőben bőrig ázni és vezetjük az autót, vagy inkább utazunk, szórakoztatva a sofőrt. Mind-mind tőlünk eredő választás egy bizonyos pillanatban. Miért pont azt választjuk, amit választunk? Választhatunk-e mától fogva mást, vagy örökre szólnak azok a régi döntéseink? Ez az önismeret helyes megközelítése.

Az, hogy milyenek vagyunk, vagy kik vagyunk, végül is saját döntésünkön múlik. Ezért sokkal gyorsabb és egyszerűen szemügyre venni korábbi önmagunkat meghatározó döntéseinket, hogy önismeret területén előre léphessünk. Sőt, önmagunk kilétét tekintve ma is szabadok vagyunk. Megvizsgálhatjuk, kik voltunk eddig, és kik leszünk ezután. Lehet ezt az önismeret dolgot egyszerűbben is csinálni! Nem kellenek színes kártyák, értelmezhetetlen ábrák, trükkös kérdések, extra bonyolult jelenségek “tudományosan” bonyolított táblázata, nem kell a tudatot hatfelé vágni és istenekkel harcoltatni vagy azonosítani, nem kell az ego végtelenre bonyolított fogalmát naphosszat rágni, emészteni, majd pusztító terveket szőni ellene. Ezek nélkül tudhatod meg csak igazán, hogy ki vagy! Ezek nélkül fogod leggyorsabban megválaszolni a nagy kérdést.

Az önismeret egyszerű dolog. Azért állunk vele hadilábon, mert hallatlanul bonyolulttá vált. Minél összetettebb, kombináltabb, megfoghatatlanabb, annál elérhetetlenebb. Mára az önismeret bonyolult és elérhetetlen. De valójában ennek nem kellene így lenni. Az önismeret lehet nagyon egyszerű és életet javító, építő dolog. A cifra elméletek fölé emelkedhet, és alkalmazható gyakorlattá válhat. Rendbe hozhat önbecslést, helyre tehet egy házasságot, kezelhető vele az önbizalomhiány, és okos alkalmazásával még a stressz legyőzésében is lehet szerepe. Az igazi önismeret mindezen is túlmutat, mivel felszabadít és az élet boldogságának legalapvetőbb forrása.

Trajtler István