A függetlenség napja (eljöhet számodra is)

2020. december 28.

Ugye normális dolog az, ha az ember időnként elgondolkodik önmagáról? No, meg arról, hogy abba az irányba halad-e az élete, amerre szeretné. Merre sodorják az élet hullámai? Sodorják-e vagy képes a kormányt tartani és kedve szerint irányítani? Bizonyára nem buta dolog az ilyesmin kicsit eltöpremgeni.

Az is normális, hogy az embernek veleszületett igénye bizonyos mennyiségű függetlenség. Kimondottan jó érzés szabadnak lenni a döntésekben és szabadon cselekedni. Ki ne vágyna ezekre?

Szóval, felmerül a kérdés önmagunkról való elgondolkodás esetén, hogy meg tudjuk-e élni elvárt mértékben a függetlenségünket. Bizony kellemetlen dolog szembesülni azzal, ha nincs elég függetlenségünk. Olyan ez, mintha az élet naponta ránk mért feladatai ide-oda dobálnának, szétszórnának, elapróznának minket. Függünk a családtól, a főnöktől, az ügyféltől, a párunktól és persze függünk az illemtől, a szabályoktól és a törvényektől is. És függéseink oly mértékben el tudnak uralkodni rajtunk, hogy még a hűtőszekrényünk tartalmától is jócskán tudunk függeni. Persze az is igaz, hogy mások is függnek tőlünk.

Talán nem is az a kérdés, hogy hogyan lehetne minden függőséget eltörölni, az életünkből, hiszen ez értelmetlen és nem is életszerű. Miért vágyunk akkor mégis több függetlenségre?

Ugye, nem is a mennyiséggel van igazán baj? A baj a kellemetlen és rossz függőségekkel van. Azzal van baj, amikor úgy függünk, ahogy nem szeretnénk függeni. Akkor érezzük függetlenségünk fájdalmas hiányát, amikor olyan dolgoktól függünk, amiktől valójában nem kellene, hogy függjünk. Ez a tényleges baj.

Az ember ezeket a rossz függőségeket legszívesebben azonnal levedlené. Persze, ez nem megy valami könnyen. Mit lehetne tenni ez ügyben? Van-e bármi gyors, egyszerű mód erre a megkönnyebbítő „vedlésre”?

Talán nem lesz népszerű az álláspontom: nincs ilyen mód. Ha az ember erőből próbál szabadulni, annak sérültjei lesznek, és még romolhat is az összkép. Csatát nyerhetünk, de a háborút el fogjuk veszíteni. A gyengéd próbálkozások sikere pedig várhatóan el is marad.

Ugyan hol lehet a bejárat a függetlenségünk oly áhított kertjébe? Vajon mit tehetnénk, hogy szabadabbnak érezhessük magunkat? És mi lenne ehhez a leggyorsabb út?

Az a nagy helyzet, hogy ebbe a kertbe csak a hátsó kapun tudunk bejutni. Mi ez a hátsó bejárat? Ez az, hogy az elfüggősödési folyamat elejére megyünk és ott teszünk néhány egyszerű és erőteljes lépést. Ez a folyamat, mint minden folyamat, amiben érintettek vagyunk, velünk kezdődik. Egy helyzet adódik, egy kéz felénk nyúl és mi olykor rosszul döntve elfogadjuk a kínálkozó lehetőséget. Indul a „tánc”, amiből előbb-utóbb inkább kitáncolnánk.

Tehát úgy látszik, hogy a helytelen vagy elhamarkodott döntésünk a bűnös. De nem ez a helyzet. Valójában a rossz döntés csak következmény. Mi hát a forrása az egész folyamatnak?

Az egész folyamat forrása egyfajta pontos önismeret hiánya és az ebből fakadó gyengeség. Más szóval az ellenállóképességünk hiánya. Csak úgy kerülhetünk kellemetlen, fájdalmas függőségbe, hogy stabilitásunk gyenge lábakon áll és időnként meginog. Nem mondunk nemet, amikor a nemnek helye lenne. Ez bizonytalan hozzáállás, és erőtlen önbizalom jele. Az egész hátterében önmagunk ismeretének, önmagunk határozott tudásának hiánya áll.

Aki, pontosan tudja, hogy mik számára a legjobb dolgok, a legfontosabbak, a lelkéhez legközelebb állóak, az nem téved. Azt nem lehet elvonzani, megmagnetizálni. Ő tudja tartani az irányt, hű tud maradni önmagához és nem térül el attól az úttól, ami hosszútávon örömet és a függetlenség érzését biztosítja számára.

A munka, amit a függetlenségünk érdekében el lehet végeznünk, egy alapos önismereti kutatás, amelynek végén tiszta és erőteljes választ tudunk adni a kérdésre: „Ki vagy?” És amelynek végén felragyog életünk egyetlen, személyes, egyedi értelme, a Küldetésünk. Ez a két dolog tesz függetlenné. Ezek alapos ismeretében kezdenek tőled függni a dolgok.

A soha meg nem válaszolt kérdés című önfejlesztő regényben hat bátor ember bejárja ezt a nagy utat. Kemény szellemi kihívásokon keresztül megadják a választ a „Ki vagyok?” kérdésre és megtalálják igaz küldetésüket. Függetlenségüket megbízható alapokra helyezik és irányítóvá válnak az életükben. Jól hangzik, nem? Lennél Te a Hetedik?

Kezdd ezzel az ingyen letölthető e-bookkal, (katt) és egy részletet is kapsz A soha meg nem válaszolt kérdés című könyvből!

Trajtler István