Szorongás

2015. december 8.

Vajon gyógyítandó lelki betegség? Vajon csak kordában tartani lehet, de megszabadulni tőle soha? Vajon megismerhető igazi természete? Kit ne sújtott volna már életében némi szorongás!

Gyerekkorban a legtöbbünk átéli ezt az igen kellemetlen lelki állapotot. A szorongás szűk helyet, kis teret jelent. Aki szorong, visszahúzódik, nem terjed ki. A szorongástól ki ne akarna megszabadulni! Kellemetlen és gyötrő érzés. Azt is mondhatnánk „összesűrűsödött félelem, ami kitart az ember mellett, akár alszik, akár éber.

Normális dolog, ha az ember lépéseket igyekszik tenni azért, hogy megszabaduljon tőle. Korunk embere egyre inkább eltávolodott önmagától, önmaga ismeretétől, és önmaga hatásos segítésétől. Így aztán másokhoz fordul, akik képzettek és jobban értenek őhozzá, mint önmaga, és jobban ismerik működését, mint ő saját maga. Ezen a ponton azonban félrecsúszott valami. A helytelen megfigyelések alapján a helytelen kezelésekből egész piramis épült. Most csak párat vegyünk szemügyre ezekből!

Engem mindig meglep, amikor azt hallom egy szakemberektől, hogy meg kell tanulni együtt élni a félelmeinkkel. Ez minden bizonnyal annak felismerése, hogy az illető és az általa kitanult tan, nem lesz képes kezelni az adott problémát. Esetünkben a szorongást, a félelmet. De cserébe megtanítanak bennünket, hogy csendben elviseljük. Én biztos, hogy nem fogadnám el ezt a hozzáállást senkitől!

Azt is igen érdekes megközelítésnek tartom, amikor jó érzéseket kiváltó tényezőkre cseréltetik a pácienssel a rossz érzést generálókat. Nem hiszek ebben. A rossz érzéseknek pontos és valós okai vannak, nem fognak eltűnni és kicserélődni, ha meglátnak valami jobbat. Ez ugyancsak annak bizonyítéka, hogy magukkal a rossz érzésekkel nem tudnak mit kezdeni.

A relaxációs módszerek, a meditáció ugyan ideiglenesen enyhíthetik az állapotot, megszabadíthatják az embert a gyötrő szorongásától, de egészen biztos, hogy azok vissza fognak térni egy idő után, így ezt a megközelítést én a függőség címkéjével látnám el.  Állandóan, rendszeresen csinálni kell ahhoz, hogy távol tartsuk a szorongást magunktól.

Tudom, hogy vannak, akik be tudnak számolni valós sikerekről. Nyilván vannak javulások is. Azt gondolom, hogy az említett kezelések és hasonlók, ugyan sosem célozzák az igazi okokat, mégis spontán megérinthetnek valami fontos tényezőt. Miközben a gyógyulni, szabadulni vágyó végzi a gyakorlatot, beindul egy nem irányított folyamat és láss csodát a dolog “működött”. A probléma ezzel az, hogy nem mindenkin működik, és nem biztos, hogy megjelenik a spontán megoldó folyamat.

A helytelen kezelések piramisának csúcsán a gyógyszerek állnak. Ezek hátterében vannak a legnagyobb tévedések az emberi lélek működését tekintve. Nem csak függőséget okoznak, nem csak nem kezelnek semmilyen valós okot sem, de még mellékhatások kis csomagját is átadják “ajándékba” a fogyasztóiknak. A gyógyszerek azon az alapelven készülnek, hogy az agy biokémiai folyamatait, amelyek “felborultak” kiegyensúlyozzák, és helyreállítsák. Óriási tévedésen alapszik az egész “tan”, hiszen a szorongást nem az agy hozza az emberre, hanem egészen más. A tettei és a gondolatai.

Mi is a szorongás valós gyökere? Két dolog lehet. 1. egy vagy több múltbeli fájdalmas élmény rejtett emléke, és 2. egy vagy több múltbeli tettünk látható, vagy elásott ténye. Az első esetben valaki valami rossz élmény részesévé vált és szorong, mert tart tőle, hogy megismétlődik. Egyszerűség kedvéért egy gyerek-példa álljon itt! Andriska szorong, mert az iskolában tornaórán már háromszor is kinevették és fél, hogy megint ez fog történni. A tanár is rossz osztályzatot adott neki, így aztán azért is szorong, hogy mi lesz otthon, hiszen a múltkor, amikor rossz jegyeket vitt haza, nagyon leteremtették és fél, hogy ezt újra át kell élnie. Ez igazi szorongás. A második estben Andriska lekvárt lopott a tiltott lekvárpolcról és fél, hogy nagyi valahogy ki fogja szúrni a megbontott üveget, amit ő igyekezett hátra dugni. Vagy apja vértől csöpögő, ő előle gondosan elzárt videó-játékát mégis csak sikerült megszereznie, és órákon át játszott is vele. Apja hazaérkezik és Andriska nagyon nyugtalan, szorong, hogy vajon észreveszik-e, hogy nem sikerült mindent pontosan úgy visszacsempészni a szekrény tetejére, ahogy az korábban ott volt.

Ez két nagyon egyszerű eset. Talán hihetetlen is, hogy akár felnőtt, akár gyerek az ember, ennél sosem bonyolultabb a szorongás oka és forrása. A bonyodalom ott kezdődik, amikor ezeket az egyszerű és tényszerű okokat figyelmen kívül hagyják, nem kutatják fel, és gyógyszerrel, lazítással, rossz gondolatok jóra cserélésével és még ezernyi más praktikával, trükkel próbálkoznak a segíteni, vagy praktizálni vágyók. Persze az egész folyamat kezdete akkor van, amikor maga, a jövőbeni szorongás lehetséges áldozata, nem ismeri fel a problémát, nem mer szembenézni vele, amikor még nem Gellérthegynyi méretű a baj, és egyik megoldatlanság a másikra torlódva halmozódni kezd. Mindez abból fakad, hogy az illető nem törődik valós önmagával, elhanyagolja eredendően ragyogó belső egyensúlyát, és elveszítve tájékozódási képességét a problémák dzsungelébe téved.

Ha egy kötélen van egy csomó, és csukott szemmel ráfekszünk, majd kalapálni kezdjük, simogatjuk, néma csendben vazelinbe áztatjuk, egy másik kötél csomójával nagyokat sóhajtva dörzsöljük, ráordítunk, kisütjük és berántjuk, attól az a csomó még ott marad. Ha azonban visszafelé megismételjük a csomózás cselekvését, akkor a csomó el fog tűnni. És tényleg el fog tűnni, nem kell majd attól aggódni, hogy egyszer csak megint felbukkan. Nem fog. Ez egyszerű, működő paraszti logika.

Lehetséges, az ember bonyolult gondolkodását egy sima kötélhez hasonlítani? Ha az ember gondolatai kötélből készülnének, akkor valószínűleg 15 csomónál tovább nem menne a bonyolításban. Túl fáradságos volna számára. Mivel azonban a gondolat szárnyal és szabad, a végtelenségig össze lehet kuszálni. Az egyetlen problémát a sok “csavar” jelentheti a kibogozás idején. Mindezt azonban nem olyan nehéz megtenni. És ha valóban az okokat keresik és kezelik, akkor évek sem kellenek a siker eléréséhez. A szorongás véglegesen kezelhető.

Ha ez az írás igaz volna, és a benne foglaltak a valóságos gyakorlatban lehetségesek volnának, akkor elvileg sokaknak kellene hirtelen új munka után nézni. Szerencsére a fentiek igazak, csak egy baj van velük, hogy kevesen ismerik, tanulják és gyakorolják ezt a fajta megközelítést a szorongás kezelésében.

Szorongás jelenlétében az álmok homályba vesznek. Álmaink elvesztésével, Önnön lényegünk tűnik el a szemünk elöl.  Kell egy iránytű, hogy visszatalálj igaz Önmagadhoz!

Trajtler István