Változásunk titkai

2014. március 11.

A napokban egy számomra nagyon kedves ember kérte ki a véleményemet. Kérdése olyan problémát érintett, amit csak éles szemű megfigyelő vetne fel. “Mi az oka annak, hogy az élet több területe is ragyogóan működik, mégis van egy, ami nem képes javulni? Hogy lehet ez?”

Pár óra múlva a rádióban elcsíptem egy szakértői választ arra a kérdésre, hogy mi az oka annak a gyötrelmes jelenségnek, amikor egy párkapcsolat “se veled se nélküled” állapotában van és nincs megoldás. A szakértő így kezdte válaszát: “Tudja vannak éjszakák és vannak nappalok és vannak…” Ezen a ponton meg is szakítottam az okos beszéd folyamatát és úgy döntöttem a két kérdés nem véletlenül talált meg, ugyanarról szól. Megborzongok, ha arra gondok, hogy meg kell bárkinek is tanulni türelmesen együtt élni ezekkel a problémákkal. Tehát ezért kocog most ujjaim alatt a billentyűzet.

Ha figyelmesen vizsgálódunk, mindkét esetben az alapprobléma a következő. Van egy nem jól működő terület és nem akar változni. Ez egyszerű, gyakran látunk ilyet. Az első esetben nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hogy az élet egyik része fájdalmasan sántikál és emellett más dolgok csodásan működnek. Tehát vessük el azt a tompa egyszerűsítést, hogy ha valaki ügyetlenül biciklizik, akkor bizonyára főzni sem tud. Vagy ha kitűnően szervez, akkor jól kellene működjön a párkapcsolata is. A második, a rádiós esetben pedig figyeljük meg, hogy azért tart az áldatlan állapot, mert egyik fél sem változtat.

Vegyünk nagyítót hát, és szemléljük meg így a változatlanság és a körbe-körbe járás jelenségét. Az emberi viselkedés, bármilyen is legyen, sosem véletlen. Oka van, hogy valaki valamit tesz, vagy nem tesz. Még ha bolond az illető akkor is. Az ok a gondolkodásban van. A gondolkodást pedig az elmével tesszük. Az elme irányít. Az elme a szoftver. Az elme olyan szoftver, ami sok-sok programot futtat akár egy időben is. Az én keresztanyám egy időben tudott befőzni, mosogatni, mosni, kertet ápolni, takarítani, rádiót hallgatni, meg rám, mint balesetezős kisfiúra ügyelni. Sikeresen futtatott több programot is egyszerre.

Ha egy programot megír a programozó, akkor az a program futni fog, Változik? Nem. Miért változna, ha úgy írták meg? A program futásának oka annak megírása. Viselkedésünk, reakcióink oka is program, ami az elménkben van. Felmerül hát a kérdés, meg lehet-e változtatni elménket. Túl sokan hiszik azt, hogy nem. Akik arra tanítanak, hogy tanuljunk meg együtt élni a problémáinkkal, lassítva magunkat, tudatosítással, kontrollal élve, biztosan nem hisznek az elme változásában. Akik, különböző szerekkel kábítják, nyugtatják magukat, szintén nem hisznek ebben, azokkal együtt akik már feladták, hogy változzanak.

Mindez a sok hitetlenség csak azért fejlődött ki, mert nagyon kevesen térképezték fel a változás anatómiáját. Ez pedig a következő. Egy programozó adatokat ír a programba. Az elme adatokat tárol. Ha változást akarunk, akkor a programot kell változtatni, vagy az elmét. Igen az elmét is lehet változtatni. Maga az élet, vagy az idő nem rendelkezik sok hasznos elme változtató potenciállal. Ezt lemérhetjük akár magunkon is, ahogy öregszünk.

Az adatokat tekintve két dolgot csinálhatunk: vagy újakat viszünk be, vagy a régiekből törlünk. Új adatok bevitelét tanulásnak nevezhetnénk. A tanulással egy gond lehet, hogy nem minden adat használható, amit leírtak. Sajnos bőség van kultúránkban a felületes, csekély értékű adatból. A legnagyobb baj, hogy elhisszük őket, mert bízunk valami miatt a szerzőjében.Tehát érdemes tesztelt, valóban bizonyított, minél nagyobb százalékban működőket keresni és azokat bevinni. Nem mindegy a forrás.

Például a jó pillanatban adott “makarenkói pofon” nem működik minden gyereknél. Sőt, ha elég mélyen megfigyelnénk a hosszabb távú, szélesebb körű következményeit, talán még meg is lepődnénk az eredményen. Nagyon fontos, hogy ha tanulunk és adatokat viszünk be, akkor azok tényleg és bizonyíthatóan a valóságot képviseljék.

Az adatok törlése még ennél is érdekesebb. Kevesen gondolnák, hogy lehet az elméből törölni. Pedig lehet. Nem kell hozzá sem hipnózis, sem transz, sem agyturkálás, sem elektrosokk. Van egyszerű eszköztár, amivel valóban törölhetők hibák, “vírusok” az emberi elméből.

Összegzésül: ne várjuk, hogy változatlan, gyötrő állapotaink majd az élet változásaitól meg fognak szűnni. Nem fognak. Ezek a változások ritkán adnak tanulható és megbízható adatot és soha nem törölnek semmit a régi, romboló adatokból. Legfeljebb gyarapítják azt, amiből már amúgy is sok van.

Itt az idő törölni és új, jó adatokat bevinni az elmébe!
Ez az a dolog, ami meghozza a változást, amire vágyunk.

Trajtler István