Csőd a köbön: „Megtaláltam az Igazit!”

2015. július 16.

Neked mennyi ideig tartott, amíg megtaláltad az Igazit? Évek? Évtizedek? Tényleg megtaláltad, vagy van, hogy olykor mégis megszólal belülről egy gyengécske hang: “talán mégsem Ő az”? Mit kezdesz ezzel a hanggal, ha már javában benne vagy egy amúgy jónak mondható kapcsolatban?

Sajnos a húsklopfoló itt sem segít, hogy fejbe vágd vele ezt a hangot, vagy magad. Ezekben a nehézségekben sokan fenn akadnak párkeresés idején és azt követően. Sokan érzik úgy, hogy egyszerűen nem találják meg az Igazit, csak keresnek és sodródnak, az idő meg csak múlik. Mindenféle dolgok hiányoznak a jelöltekből, kiből a hűség, kiből a szépség. Későbbi fázisban pedig vannak olyanok, akik falba verik a fejüket, hogy hogyan lehettek olyan vakok, hogy nem vették észre időben, kinek is esküdtek örök hűséget.

Aki az Igazi megtalálására alapozza boldogságát, sosem kapja meg azokat. Sem az Igazit, sem a boldogságot. Az Igazi csak a fejekben létezik, és ott is elég tisztázatlan a pontos kiléte. Meglehetősen szintetikus “készítmény”.

Az Igazin általában ezt értjük: az a társ a szerelemben, házasságban, aki megfelel az elvárásainknak. Mondjuk ki bátran, mindnek! Ezek az elvárásaink egy-egy tökéletes ideál képzeletbeli megtestesülései. Ha például van egy ilyen ideálunk egy nő vagy férfi testét, kinézetét illetően, akkor az lenne az igazi ebben a tekintetben. Van, akinek a kockázott has jön be, másnak a borosta, és van, akinek a 90-60-90 megigéző arányossága elengedhetetlen, vagy épp a karcsú boka csodás ívei.

Kérdés, hogy mennyire ragaszkodunk egy ilyen képhez. Ha ragaszkodunk hozzá, akkor keressük az igazit, ha nem, akkor beérjük kevesebbel is. Mindkét eset zsákutcát sejtet.

A dolgunk még így is nagyon egyszerű volna, ha csak ezen az említett egy síkon zajlana az Igazi keresése. De sajnos nem vagyunk ennyire egyszerűek. Lehet keresni az igazit például viselkedési stílus alapján is. Mondjuk, az Igazi lehetne könnyed hozzáállású, aki lazán veszi a dolgokat, képes kovászos uborkát fagyival enni. De lehetne, olyan is, akire mindig lehet számítani, jól kézben tartja a folyamatokat. Ez egyfajta hozzáállási kategória lenne. És mivel létezik ízlés és testi kinézet, ezekkel megfelelően kellene kombinálódjon, hogy idáig jutva, még mindig az Igazit ölelhessük magunkhoz. Cifrázhatjuk tovább is, hiszen van bőven választék a területekből. Csak pár példát említek: “hogyan viszonyul a barátaimhoz”, “milyen szerető az ágyban”, “hogyan bánik a renddel”, “milyen tevékenységek jelentik számára a szórakozást és a pihenést” és nem utolsó sorban “akar-e majd gyereket, mikor és mennyit”.

Zseniális zsonglőrnek kell annak lenni, hatalmas szerencsével, aki addig keres, kutat, amíg ezen síkok mindegyikén megtalálja a számára megfelelőt egyetlen személyben. Ha az egyik terület nem passzol, akkor ugye már nem is tekinthető a jelöltünk Igazinak. Most tekintsünk el a teljesség igényétől, hiszen a fent említett kategóriák száma felszökhet a végtelenig. Akik örömüket lelik ennek a végtelennek a megcélzásában, gondolom, egy idő elteltével fehér köpenyes barátokra lelnek, akik apró piruláikkal igyekeznek majd helyreállítani a “felborult biokémiai egyensúlyt”.

Tegyük fel, hogy valaki mégis megtalálja a mindenben tökéletes párt magának. Éppen csak, hogy visszahuppan fotelébe a nagy keresés után, amikor a következő kellemetlen bökkenővel fog szembesülni: ő maga a tökéletes kiválasztott szemében nem az Igazi. Ezen a ponton könnyen ér katasztrofális véget az Igazi utáni kutatás. Lehet elölről kezdeni az egészet. De tegyük fel – és ez már a lehetetlen küldetés hetedik hatványán szerepelne – valahogyan mégis összetalálkozik ez a két, egymással tökéletesen elégedett ember, hogy végre párt alkossanak. Összekötik életüket, és mi csodálattal adózunk kitartó keresésüknek és annak, hogy nem alkudtak meg, még ha hosszú is volt az út eddig. Eddig! De mi jön ezután? A konzerválást kell megoldaniuk. Egyikük sem változhat, egyikük sem fejlődhet a másik tetszésének elnyerése nélkül. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezzel a problémával hogyan bánnak majd el. Magával az eleven élettel kerülnek épp szembe. Ki állíthatna meg bárkit is abban, hogy változzon, fejlődjön? Senki. Ezért mondom, az Igazi utáni keresés ugyan lehetséges, de zsákutcák halmaza. Célját tekintve elérhetetlen. Lehetetlen ügy, akár a sakkozó bagoly.

Mi hát a megoldás? El kell fogadjunk életünk társául olyat, akinek jelenléte hiányérzetet ébreszt bennünk? Be kéne érjük kevesebbel? Kompromisszumokat kell kössünk az élettel? Egyik se! A megoldást szemléletváltás nyújtja. Az új szemléletnek három lényeges eleme van.

1. Tudd meg pontosan ki vagy! Különösképp, tudd meg ki vagy, mint lehetséges társ a szerelemben, házasságban, és pontosan tudd meg azt is, milyen életutat kell bejárj, hogy tartósan boldognak érezhessed magad a kapcsolatodban. Ezek olyan kérdések, amelyeket soha nem válaszolnak meg. Senki nem kérdezte eddig komolyan, senki nem válaszolt eddig megfelelően. Innen eredeztethető a legtöbb párkapcsolati probléma.

2. Ha megtudtad ki vagy és hová tartasz, olyan rend lesz benned, hogy fel fogod ismerni azt a társat, akivel bátran összekötheted életed, és boldogan élhetsz vele. Az Igazi után való sóvárgásod és keresésed közepette, pár ilyen lehetséges és csodálatos ember mellett már elsétáltál sajnos.

3. Ezután következik az a folyamat, amit gyöngéd egymáshoz alakulásnak lehetne leginkább nevezni. Ennek tudománya nélkülözhetetlen bármely emberi együttműködésben, amely boldogság jegyében létezik. Ez külön művészet ugyan, de csak azok képesek rá, akik az első két lépéssel készen vannak. A többiek számára ez a működés szinte elérhetetlen. Hiába a sok jó könyv, hiába a sok lelkesítő módszer, tréning, gyakorlatban nem jelenik meg a maradandó siker. A boldogság érzése egy idő után alábbhagy, és az élet visszarendezi önmagát. Miért? Mert az első pont kimaradt. Az, amire építeni lehet. Te magad.

Trajtler István