Az emberi kapcsolatok problémája

2014. június 15.

Empátia! A legtöbben meg vagyunk győződve róla, hogy jók vagyunk benne. Kapcsolataink állapota azonban nem erről árulkodik. A legsúlyosabb probléma az emberi kapcsolatok terén az empátia hiánya.

Ha tüzetesebben megvizsgálnánk a körülöttünk élők kapcsolatait, valahogy átlátnánk a “mázon”, azt találnánk, hogy a párok, barátnők, kollégák, családtagok mind-mind harcosként be vannak öltözve, felkészülve bajvívásaikra. Ezt a jelenséget nem könnyű mindig megfigyelni, önmagunkat illetően aligha lehetséges. Az élet ránk mért csapásai azonban ösztönösen arra késztetnek bennünket, hogy védelmezzük magunkat.

Ez a harcos felkészült, hogy össze-vissza fogják kaszabolni. Két apró lukon át figyelte ellenfelét és nem sokat érzékelt belőle. Nehéz dolga volt. Ha nem pont szemből jött a támadás, rendesen kapta a csapásokat. Az érzékszerveit szörnyen lekorlátozta; vasba szorítva, védtelen.

Társas kapcsolatainkat tekintve hasonló állapotban vagyunk. Számtalan beidegződés, hárítás, lepergető mechanizmus “segít” bennünket, hogy ne sérüljünk meg olyan dolgoktól újra, amik már korábban fájdalmat okoztak. Felpáncélozva, apró rejtett lőréseken keresztül vizsgáljuk embertársunkat, vajon közelebb engedhetjük-e őt magunkhoz.

Akiket pedig már megismertünk, azokat kezeljük a jól bevált, vagy nem jól bevált védelmi mintáinkkal. Ezek a minták a gyakori használat révén automatizmusokká váltak, és úgynevezett “személyiségünk” részeiként tekintünk rájuk.

Talán hihetetlennek tűnik amit itt állítok? A legmegdöbbentőbb, hogy szinte senki nem hiszi magáról, hogy embertársait alig érzékeli. Ugyanakkor sokan arról panaszkodnak, hogy nem képesek kiismerni, ki a barát és ki az ellenség. Mások meg azt nem tudják, mit tegyenek, hogy megértsék őket és együttműködést kapjanak környezetükben élő társaiktól. A legtöbb elromlott párkapcsolat is ezen a pontos siklik ki.

Az igazi társas élményt akkor éljük meg, ha nincsenek kerülendő zónák, nincsenek határok. Érzékelésünk szabadon áramló és a legfinomabb részletekre is végtelen fogékony. Ekkor vagyunk csak igazán erősek, mindenre kiterjedők, mindent befolyásolni tudók és boldogok.

Hogyan lehet ezen javítani? Hogyan lehet ezt a boldogságot elérni? Most írhatnék itt egy sor jó tanácsot. Bőven vannak rajtam kívül, akik elvégzik ezt a feladatot: “Figyelj oda jobban…”, “Tanulj meg együtt élni azzal, hogy…”, “Számolj el magadban…”, de én nem hiszek az efféle megközelítésben.

Az igazi fejlődés útját felismerések szegélyezik. Mit érdemes felismerni, hogy szert tehessünk némi empátiára? Önmagunk valós kilétét. Ismerd meg igazi Önmagad és egy új világ tárul majd eléd! Abban a világban nincsenek “kardok és páncélok”. Abban a világban az értelem és a finomra hangolt érzékelés ereje lakozik, amely képes kezelni bármilyen “támadást”, vagy sértő dolgot. Ha egyáltalán tapasztalsz majd ilyet…

Trajtler István