Előfordult már veled, hogy azon kaptad magad, hogy fölösleges dolgokon járatod az eszed? Igen csak meglepődnél, ha egy gondolatmérő eszköz folyamatosan regisztrálná, hogy éber állapotban töltött idődben, mikor és mire gondolsz. Van már karpereced, ami éjjel méri, hogy mennyit aludtál tisztán. Vagy karórád, ami mutatja a kalóriafogyasztásod a nap folyamán. De a kósza, hasztalan csavargó gondolatot semmi sem méri. Nyilvánvaló, hogy több olyan tevékenységet folytatsz egy nap leforgása alatt, amely igényli a figyelmedet. Lehet, hogy ha a munkád végzed, teljesen ott kell lenned fejben. Az is lehet azonban, hogy rutinossá váltál, és ez elég is ahhoz, hogy hibátlanul elvégezd azt, amiért megfizetnek. Lehet, hogy ha a gyerekeddel vagy, őrá koncentrálsz, és minden mást kizársz. De az is lehet, hogy hintáztatod, és a gondolataid ide-oda röpködnek a napi dolgokon.
Vajon mi zajlik a fejedben, ha vezetsz, ha utazol, ha főzöl, ha gyalogolsz három percet? Min gondolkozol a zuhany alatt, a postán vagy a bankban, a sorban és a kapuban, amíg kijön végre a gyerek az edzésről? Hol jár az eszed a fogorvosi kezelésre várakozva, amíg a téli gumidat lecserélik, vagy a haverod kapujában, amíg kikászálódik és ajtót nyit? Vajon hány óra kószáló, szertelen, ide-odacsapongó, irányítatlan gondolatáramlás zajlik a fejedben egy nap leforgása alatt?
Lehet, hogy meg is rémülnénk magunktól, ha ezt a mennyiségű „szellemi salátát” valami tényleg regisztrálná, és egy kerek szám formájában elénk dobná! Az idő tényező viszont csak a dolog egyik oldala. A tartalom a másik, ami lehet ártatlan, de az is lehet, hogy temérdek kárt okoz. Nem mindegy, hogy egy boldog, tóparti estén jár az eszed, vagy azon, hogy miért voltál ma olyan ügyetlen, hogy még a főnököd is észrevette. Az is nagy különbség, hogy hazafelé a közlekedő környezeted hülyeségén, a kollégád ízléstelen öltözködésén, az eladó affektáló stílusán van-e a figyelmed, vagy azon, hogy másnap kivel szeretnél dolgozni egy egészen kiváló és egyedi terven. És az se mindegy, hogy a ragyogó napsütésben észreveszed-e a ház tetején megcsillanó fényt, és kissé lejjebb egy erkélyen pancsoló kislányt, vagy bele vagy ragadva egy régi történetbe, ami minden nap minimum háromszor megkísért és meggyötör.
Nem hinném, hogy könnyű dolog mindezt teljességében megfigyelni magadon és tudatosítani, de egyszer-egyszer fülön csípheted a tartalmat a koponyádban. Ez pedig adhat némi képet arról, hogy mit csinálsz, amikor épp nem köti le rendesen valamilyen tevékenység a figyelmedet, a gondolataidat. Nos, ha mindez igaz és magadra tudod vonatkoztatni, akkor igényed támadhat arra, hogy kicsit jobban kézbe vedd gondolataid menetét, irányát. Így van?